Megbolondultatok? Már miért kéne nekem a konkurenciával foglalkoznom? És miért gondoljátok hogy a versenytársaim vadak?
Egyáltalán, miért tettétek idézőjelbe a konkurencia szót…?

Az októberi Számlázz.hu Műhely egyik szereplőjének gondolata mély benyomást tett sokunkra. De nemcsak Dobosi Győző “mániája” az összefogás, a beszélgetés hallgatóinak visszajelzéseiben is meglepően hangsúlyosan szerepelt az együttműködés gondolata, mint a tanulság, melyet örömmel visznek magukkal a Műhelyről. Üzletileg, iparágilag, emberileg: ha a versenytársainkat létünket fenyegető, acsargó vadállatok helyett a saját fejlődésünket segítő partnernek próbáljuk látni, iparágunk fejlesztésében való harcostársainkat, innovatív piaci szegmensünk fő üzeneteinek szószólóját, akkor máris megszűntek ellenfélnek lenni. A konkurencia fogalma átértékelhető, és piacunk szereplői valódi verseny-társainkká válnak utunkon. Ha jól tesszük a dolgunkat, létünket nem az ő felemelkedésük fogja veszélyeztetni, hanem éppen ellenkezőleg: emelkedünk együtt. Legalábbis a Számlázz.hu Műhely szereplőinek és hallgatóságának meggyőződése szerint…

Mit tehetünk hát azért, hogy konkurenciából társakat “varázsoljunk”?

1. Összefogás

Dobosi Győző, a családi vállalkozás marketingért és értékesítésért felelős vezetője arról mesélt, hogy mennyire szívügyévé vált az összefogás más Balaton-környéki borászatokkal. Oké-oké, ezt mindenki meg tudja tenni, de mi mögötte az érv? Győző szerint az, hogy ha versenytársaink akár le is előznek bennünket, “akkor is megmarad az identitásunk, nem kell a legnagyobbnak lenni“. Egy erős, virágzó piacon (például egy tömegek által szenvedélyesen szeretett borvidéken) másodiknak lenni még mindig sokkal kifizetődőbb (és mennyivel jobb érzés…!), mint egy halódó szőlő szélén sírdogálni, vagy szenvedni az értékesítéssel, és közben szidni a rendszert, meg a szomszédot, meg aki épp kézre esik…

2. Információcsere

Maus András a Lovasok.hu alapító-tulajdonosa a kerekasztal-beszélgetés után osztotta meg velünk a gondolatait, melyeket Dobosi Győző inspirált:

Engem nagyon foglalkoztat az együttműködés kérdése: a saját piacomon is nagy dilemma, hogyan tudunk együttműködni. Én magam a lovaséletben szeretném ezt létrehozni – a vállalkozók közötti információcserét, egymás megismerését, látogatását.

A Dobosi Pincészet is élt, és rendszeresen él ezzel a lehetőséggel: kitalálták más borászatokkal közösen, hogy minden egyes évben körbelátogatják egymás pincéjét a régióban, amiből valódi megismerés, közös érdekek, és közös érdekképviselet – vagyis közös fejlődés – is születhetett.

3. Nézd másképp!

Dobosi Győző hozta be az ismert példát, hogy ha az egyik gyorsétteremlánc mellett közvetlenül a másik is éttermet nyit, akkor az nem konkurencia, hanem a városnak ott lesz a kajás negyede – nekik ugyanez él a fejükben a balatoni régió borászataival kapcsolatban. Mi kellett hozzá? Csak egy picit más szemlélet!
Végig tudod gondolni a saját piacodat ugyanebből a szempontból?

4. Bíztatás

Elsőre viccesen hangozhat, amit a kerekasztal-beszélgetés másik résztvevője, Bertényi Gábor osztott meg a Házikó piaci helyzetéről: “konkrét konkurenciánk nincs – nem büszkén mondom, hanem megszeppenve”.
A Házikó ugyanis rendszer szintű kitörési esélyt nem kínál jelenleg a vidéknek, egyetlen olyan vállalkozásként, amely kisebb gazdaságok terményeit hozza el a városlakóknak, nincsenek elegen ahhoz, hogy piacot hozzanak létre, “ezért is bíztatunk mindenkit, hogy menjenek oda a gazdákhoz, gazdaságokhoz, és csináljanak ilyet. Ennyiben kicsit rossz, hogy nincsen konkurenciánk, még kicsit egyedül érezzük magunkat ebben a szűk niche piacban” – mesélt jelenlegi erőfeszítéseikről a Házikó (és korábban a Szimpla) alapítója.

5. Előrelátás

Persze nem vagyunk jósok, és nem is tudjuk előre kiszámítani a világ, a gazdaság, a piac változásait. Viszont – és ez megint a Házikó saját tapasztalata – ha van egy megérzésed, egy sejtésed, egy vágyad, azzal igenis haladj tovább, mert ezekből az őrült sugallatokból lesz Apple-birodalom, Patagonia-idea, Facebook-világkorszak… Bertényi Gábor még mindig az alapozás fázisában látja a Házikót, de már látja, hogy kirajzolódtak az alapok körvonalai, és mennek tovább, méghozzá a hamarosan felnövekvő piac-társaikkal karöltve: “Nem látjuk, hogy milyen dinamikával bővül a piac, mennyi potenciál van még benne. Azt hittem 2012-ben, hogy 2016-ban erről már nem kell beszélni, remélem 2020-ban már tényleg nem kell.

6. Empátia

Lugosi Viktória nemcsak hihetetlen inspirálóan irányította a kerekasztal-beszélgetést, hanem maga is kapott néhány fontos megerősítést vállalkozóként, a kaviart.eu vezetőjeként, a vállalkozói lét nehézségeiről. Az a meglátása, amely szerint valójában itt mindenki valamilyen innovációval lépett piacra, megmagyarázza a közös tapasztalatot: a siker nem következik semmi másból, előzményekből, historikus adatokból, előttünk járt úttörők erőfeszítéseiből, mint saját kísérletezésből, és rengeteg munkából. A beszélgetés végén így foglalta össze saját érzéseit: “Nagyon jó volt hallani, hogy mennyi kudarc vezet el végül a sikerhez – hatalmas megerősítést jelent, hogy más se annyival ügyesebb, másnak sem jön kapásból a siker.” Az, hogy beleképzeljük magunkat a versenytársaink – és más vállalkozók – helyzetébe, empátiával és megértéssel fordulunk a mások küzdelmei felé, és megérezzük: ő is ugyanúgy bajlódik és lépeget lépcsőről lépcsőre, mint én magam, megláttatja velünk saját erőfeszítéseink természetességét. Így amellett, hogy átütő erejű felismerésekhez juthatunk, sokkal nyugodtabban, ellazultabban, és sokkal több örömmel dolgozhatunk tovább…

Csináltunk valamit a konkurenciával? Végső soron semmit – saját magunkban alakítottuk át a versenytárs képét egy barátságos, támogató partnerré.

Tudtad, hogy nálunk az e-számla mindössze 6 Ft/db?
Tudtad, hogy a regisztráció ingyenes?
Tudtad, hogy most azonnal te is e-számlázhatsz?

Regisztrálok

Hozzászólások

hozzászólás