Adott volt két fiatal, mégis tapasztalt vállalkozó, akik életében fontos szerepet játszott a mezőgazdaság. Az ő találkozásuk hívta életre a bedrock.farmot, ahol mikrozöldeket termesztenek és kínálnak az év minden napján azonos minőségben, kifejezetten a séfek igényei szerint. Ezzel minden nap lépéseket tesznek a demokratizált mezőgazdaság felé. Hogy miért is, és hogyan vezet oda az út, arról Balázs Bencét, az egyik alapítót kérdeztük.

Nem mindennapi, hogy két srác egy belvárosi pincében gazdálkodni kezd. Mesélj kicsit az indulásról!

Mindketten tapasztaltak vagyunk a vállalkozások terén, jópár projektünk volt. Én egy családi mezőgazdasági céggel együtt nőttem fel, ahol 12 éves koromban már dolgoztam, 16 évesen pedig a döntésekbe is bevontak. Közben kereskedni kezdtem mindennel, ami a kezem ügyébe került, elég vagány dolog volt pénzhez jutni ilyen fiatalon. Az Állatorvostudományi Egyetem mellett reklámajándékokkal, majd orvosi ruházat árusításával foglalkoztam, de mielőtt rabszolgájává váltam volna a saját ötletemnek, tovább álltam, és az operatív feladatokat másra bíztam.

Endrének (Szűcs Endre, a bedrock.farm ötletgazdája) szintén 6-7 korábbi projektje volt, de nála is mindig elérkezett egy pont, amikor úgy érezte, hogy nincs értelme tovább csinálni.

Aztán jött a nagy találkozás… Mi hozott össze titeket?

Egy egyetemi diákszervezet bevonó eseményén találkoztunk, ahol én elnökségi tag voltam, Endre pedig ekkor már a bedrockon dolgozott, így sokat járt meetup-okra, tematikus eseményekre, hogy népszerűsítse a projektet. Falhoz állított, és megkérdezte, mik a középtávú céljaink, én pedig nem tudtam világos választ adni, és ez elgondolkodtatott. 

Aztán meghívást kaptam egy startup rendezvényre, de mivel akkoriban se startupom nem volt, se közöm ehhez az ökoszisztémához, továbbítottam Endrének a meghívót. Cserébe annyit kértem, hogy meséljen nekem a bedrock-ról. Végül egy klasszikus “startupos” sörözés során rájöttünk, hogy nagyjából ugyanazokat a dolgokat szeretnénk megváltoztatni a világban. 

Miután elkezdtünk együtt dolgozni, hamar kiderült, hogy jól kiegészítjük egymást. Endre szervező típus, a tipikus ügyvezetői feladatokat neki találták ki. Engem pedig az érdekel igazán, hogy egy komolyabb kihívást hogyan lehet fizikailag, kémiailag, biológiailag, tudományos furmánykodásokkal megoldani (nevet).

Kanyarodjunk kicsit vissza erre a sorsfordító beszélgetésre. Mi volt az, amit mindketten meg szerettetek volna változtatni?

Élelmiszerhigiéniai tanulmányaim során egyre nagyobb rálátásom lett arra, hogy az élelmiszerlánc mennyire töredezik, mennyire átláthatatlan kezd lenni. Egyre több az élelmiszerhamisítás, egyre rosszabb minőségű élelmiszereket fogyasztunk. Valójában a globális probléma nem is az éhezés, hanem a nagyon rossz logisztika. Arra a felismerésre jutottunk, hogy egy saláta majdnem többet utazik, mint mi egy év alatt. Nonszensz, hogy egy relatíve értéktelen zöldség az Európai Unión belül akár 3 000 km-t is megtesz, mire Spanyolországból mondjuk egy kijevi étterem asztalára kerül.

A mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a klímaváltozás és az elöregedő gazdatársadalom mellett az “industrial food”, azaz az ipari élelmiszergyártás térnyerése. A nagyon alacsony beltartalmú, nem túl ízletes növényeket gazdaságosan lehet előállítani és sok embert lehet vele táplálni. De miért nincs olyan igazi élelmiszer, ami jó, tápláló, friss és keveset utazik? 

Közben biológiai korlátai vannak annak, hogy mennyi élelmet tudunk előállítani ezen a bolygón, és mennyi embert tudunk eltartani. Ha most nem küzdünk az élelmiszerválság ellen, később olyan komplexitású problémával találjuk szembe magunkat, amit az emberiség már nem biztos, hogy meg tud oldani.

Mi a ti megoldásotok és hogyan találtatok rá? 

Elon Musk testvére, Kimbal Musk azzal foglalkozik, hogy konténerekben termeszt növényeket Brooklyn belvárosában. Az ő TEDx talkja volt nagy hatással Endrére, akit erős műszaki beállítottsága mellett mindig nagyon érdekelt a mezőgazdaság, és fantáziát látott az indoor farmingban (kontrollált növénytermesztés).

A gazdák átlagéletkora 65 év, és nincs utánpótlás. Gondolhatnánk, hogy a fiatalok azért nem vágnak bele az agráriumba, mert annyira nagy a tőke- vagy szellemi korlát (amik egyébként hatalmasak), de nem ez az egyetlen indok: egyszerűen nem hiszik el, hogy lehetséges. Mi be szeretnénk bizonyítani, hogy képesek rá. Nem véletlen, hogy bedrock a nevünk, ami alapkőzetet jelent. Le szeretnénk tenni az alapokat, megmutatni, hogy ha nekünk sikerült, akkor más is tud értéket teremteni a mezőgazdaságban. Ráadásul – ahogyan Endre példája is mutatja – az innovatív ötletek nem mindig az agrárosoktól jönnek.

Nálatok hogyan születik meg egy-egy ötlet?

Az ember agya teljesen érthető módon mindig a legkevesebb energiabefektetéssel járó megoldást keresi, ez az analogikus gondolkodás alapja. Leszedem én is a paradicsomot, mert a szomszéd is leszedi. Nem megyek oda a paradicsomhoz, hogy brix mérővel nézzem meg a cukorfokát még a fürtön, hanem egyszerűen copy-paste alkalmazom a látottakat. 

Mi a bedrocknál ezzel szembe megyünk és Arisztotelész után szabadon a “first principle” határozza meg a gondolkodásunkat, vagyis a legbelső, legmélyebb igazságokig bontjuk szét a teljes rendszert és megpróbáljuk megérteni a miérteket. Jó kérdéseket teszünk fel, mindig egy kicsivel mélyebbre ásunk, és a végén rájövünk újfajta megoldásokra.

Hol tartotok most?

2020 novemberében kezdtünk el növekedni, és azóta töretlenül szállítunk, és lassan fedezeti pont felett termelünk. Jelenleg folyamatosan 20-50%-ot növekszik az árbevételünk havonta, és az a fő problémánk, hogy kétszer több a megrendelésünk, mint amit teljesíteni tudunk. Ezért pár hónapja leállítottuk a sales folyamatokat, és egy komolyabb rendszerbővítés előtt állunk, amely során nyolcszorosára növeljük a kapacitást. Jelenleg még egy egységgel működünk, de a farmunk nagyon könnyen reprodukálható. Ez annak is köszönhető, hogy nem a külsőségekre, hanem a praktikumra törekszünk. Nem egy “overengineered”, túlkomplikált rendszert fejlesztünk, hanem arra fókuszálunk, hogy a növényeink a genetikai potenciáljuknak megfelelően tudjanak termelni. Ebből kifolyólag lehet hogy valamit gyorskötözővel rögzítünk, de csak azért, mert ez nem befolyásolja a növény minőségét és praktikusabb mint az egyedileg fejlesztett eszközök.

Kik a vevőitek? Hogyan tudjátok őket megszólítani?

A vevőkörünket séfek alkotják, mindent az ő igényeiknek rendelünk alá. Arra fókuszálunk, hogy mindig azonosan magas minőségben szállítsunk, hiszen erre van szüksége a piacnak. Sok startup úgy indul neki, hogy “kitalálunk valamit, aztán majd a piac megveszi”. Mi ezt megfordítottuk és market first logikával kezdtük el felépíteni a céget. Rengeteg interjút készítettünk séfekkel, ahol a konkrét problémáikat tártuk fel. Kiderült, hogy nem az a problémájuk, hogy nincs magas minőségű termény az asztalon, hanem  hogy nincs mindig ugyanaz a minőség. Nem az a problémájuk, hogy a beszállító nem szállít, hanem hogy egy héten csak egyszer szállít. Gyakori eset, hogy ha egy alapanyag kifogy, le kell húznia a menüről egy olyan ételt, amivel rengeteget keresett volna, míg egy másik alapanyag csak foglalja a helyet és rárohad. A beltéri növénytermesztésben az a jó, hogy tökéletesen és gyorsan tudunk reagálni az egyedi igényekre, stabil színvonalon. Persze a szállítás rugalmassága és állandósága még nem elég: szeretniük is kell a terményeinket.

És mitől szeretik őket?

Nem az a lényeg, hogy a tökéletes növényt hozzuk létre, hiszen az szubjektív. Azt kell megalkotni, amire éppen szükség van. Volt olyan, hogy termesztési hibából kijött egy színvariáns, amitől a séfek hanyatt estek. Ezt a mikroelem hibával létrehozott speciális kinézetű növényt reprodukálni is tudtuk a mérésvezérelt rendszereink által. Ez az igazi érték a vendéglátás számára. A séfek akkor tudnak állandó magas minőséget biztosítani a vendégeiknek, ha ők is ugyanazt kapják tőlünk. Nem a világ legfinomabb korianderét csináljuk meg, hanem ugyanazt a koriandert újra és újra, ahányszor csak kell nekik.

Egy mondatban hogyan fogalmaznád meg a küldetéseteket?

Elég egyszerű és tiszta az üzenetünk: “ demokratizáljuk az élelmiszertermelést”! Le szeretnénk bontani a belépési korlátokat tudás és pénzügyi oldalon is. Nem az a célunk, hogy mindent A-Z-ig megoldjunk, hanem hogy több embert vonjunk be a mezőgazdasági termelésbe. Azzal, hogy emberek közelebb kerülnek a mezőgazdasághoz, nő a lehetőség arra, hogy valaki megtalálja a következő problémának a megoldását. Tesszük mindezt azért, hogy ne csak nekünk, de unokáinknak is legyen tápláló friss, egészséges élelmiszere.

Mi tud ebben segíteni?

Próbálunk mindenkivel kooperálni, akivel szinergiát látunk. Mi értékrend alapján hozunk első körben döntést és a financiális szempontokat csak második körben vizsgáljuk. Ez idealistának tűnhet, de hosszú távon tényleg hatalmas előnyei vannak. Sokszor áldozunk energiát arra, hogy más startupoknak infrastruktúrát biztosítsunk, ha olyasmivel foglalkoznak, ami minket is előre visz – például képelemző szoftvert fejlesztenek, hogy digital twin-t (a digitális iker egy egy fizikai termék vagy folyamat virtuális másolata – a szerk.) tudjanak létrehozni növényekből.

Elkezdtek mások is a nyomdokaitokba lépni? Tartotok a konkurenciától?

Az iparág már 8-10 éves múltra tekint vissza. Rengeteg a konkurens külföldön, és Magyarországon is nagyon sokan belevágtak a mikrozöldség-termesztésbe, mert jó profittal kecsegtet, egyszerűnek tűnik, és még jópofa is. Az iramot viszont nem nagyon tudják tartani. Akik YouTube-tutorialokból próbálnak felzárkózni, és más indoor farmereket másolnak, hamar rájönnek, hogy az életben rengeteg hiba jön elő, ami a neten nem tárult fel, és ez kedvüket szegi. Mi nem félünk attól, hogy mások meglátják, hogy hogyan folyik a termesztés, sőt, akár le is filmezhetik! Olyan know-how halmozódott fel nálunk, hogy gyakorlatilag lehetetlen megérteni a mögöttes logikát, ezért nem tartunk attól, hogy bárki “lekoppintana”. 

Konkurencia mindig lesz, és örülünk is neki, mert az azt jelzi, hogy van reális piacunk. Aki olyan dolgot talál ki, amit senki nem csinál a világon, az vagy zseni vagy vagy valami olyat csinál, ami senkinek nem kell. Zuckerberg se találta fel a spanyolviaszt, hiszen a Facebook előtt is már 8-9 social media platform létezett, csak ő folyamatosan fejlesztette. Mi is így teszünk a hardver, a szoftver és a termesztési technológia terén is, ez az oka annak, hogy ezt a szegmenst ilyen standardizált minőségben, ki tudjuk szolgálni, és egyedülállók vagyunk jelenleg.

Mi a legnagyobb kihívás?

Nem az az igazi kihívás, hogy egy tonna mikrozöldséget megtermeljünk, hanem az, hogy mondjuk 27 féléből kiszolgáljunk 40-50 vevőt. A bedrock folyamatai egy 3000 hektáros gazdaság komplexitását súrolják, a termesztőfelületek növelésével pedig el fogjuk érni a 60-70 ezer hektáros gazdaságok bonyolultságát. A konkurensek 3-4 növénynél többet nem tudnak kezelni, miközben a séfek csupán egyetlen növényfajból kérnek 3-4 félét a többi mellett: zöld levelűt, lila-zöld levelűt, csak lilát, vagy olyat, aminek más a formája, más a karakterisztikája, és ezért teljesen máshogy mutat a tányéron, más ételhez passzol.

bedrock.farm válogatás

A rendszerben jelenleg 100 féle vetőmag szerepel, 20 féle növény nő folyamatosan, és állandóan kísérletezünk újabb fajtákkal. Közben nem azt figyeljük, hogy a konkurencia mit ültet, hanem megkérdezzük a séfeket, hogy mit szeretnének használni. Elvetjük, megnézzük, és lehet, hogy 1 vagy 2 hónap múlva már stabilan tudjuk biztosítani számukra. Erre sokan rácsodálkoznak.

Hogyan menedzselitek ezt a rettentő sok adatot?

Google Spreadsheets-t használunk, komplex algoritmusokkal. Tálcánként pontosan meg tudjuk mondani, hogy hány percet foglalkoztak vele, mennyi vetőmag került rá, mennyi áramot használt el, és fillérre tudjuk, hogy mennyi volt a ráfordítás. Most még egyszerű lineáris termelési modellünk van, de ez bonyolódni fog a komolyabb növények termesztése során. 

Fejlesztünk egy saját vállalatirányítási szoftvert, amiben össze tudjuk hangolni a sales kihívásait a termesztés kihívásaival. Most is át tudjuk ezeket hidalni, de ez rengeteg emberi erőforrást és időt emészt fel, amit ki szeretnénk váltani automatizmusokkal. Mivel elég erős piaci húzórendszer alapján termelünk, nincs könnyű dolgunk. 

A LEGO gyárban nincs raktár, mert miután legurítják a műanyag pelletet, percre pontosan jön a következő kamion és tölti újra. Így nem áll le a rendszer, de nem is kell tárolni semmilyen alapanyagot, mert minden “right on time” érkezik. Hogy valami hasonlót létrehozhassunk, az nagy fejtörést okoz, de napról napra okosabbak vagyunk. Minden egyes aratás gyakorlatilag egy kísérlet is: látjuk és elemezzük, hogy mi történt.

Mik a következő lépések?

Most a seed befektetésekre koncentrálunk, ebből  szeretnénk megvalósítani a nemzetközi piacra lépést, lehetőleg 2-3 külföldi országba. A következő körös befektetésre szeretnénk eljutni odáig, hogy azt tudjuk mondani, hogy az adott pénzből lerakott farmok egy hónapon belül már pénzt fognak visszatermelni. Ez elég nagy kijelentés, de nem lehetetlen. Ehhez az kell, hogy a rendszer “lapraszerelt”, könnyen összeállítható legyen. A cél, hogy a befektetési és az operatív költségeit egy ilyen farmnak folyamatosan csökkentsünk.

Izgalmas utat jártatok be, hogy ide eljussatok. Mi az útravalód egy leendő startupper vállalkozónak?

Nagyon fontos egy tiszta és jó vízió. Mellette elengedhetetlen a csapat elhivatottsága. Mi HR helyett a “peoples management”-ben hiszünk, mert nem erőforrásként tekintünk az emberekre, hanem kreatív egyénekre, akik tudják fejleszteni a rendszert. 

Az a legnagyobb versenyelőnyünk, hogy a csapat folyamatosan képes innoválni, egy kicsivel mindig jobbá tenni az operációs működést, ellenállóbbá a rendszert. Olyan légkört tudtunk megteremteni, ahol lehet próbálkozni és lehet hibázni. Ez nagyon nagy szó ebben az országban, ahol jellemzően a család és az oktatási rendszer felől is azt kapják a fiatalok, hogy ne vállalkozzanak, mert a bukás garantált. Helyette legyen egy rendes szakmájuk, ahol nincs kockázat… Mi létrehoztunk egy olyan kis szigetet, ahol szabadon lehet kísérletezni. Ha jön egy ötlet, kipróbáljuk, aztán majd ha bukta van, találunk ki mást.

Ez egy nagyon szimpatikus szemlélet, és nagyon hasonlít ahhoz, amit mi a Számlázz.hu-nál vallunk.

Igen, ez az, ami a Számlázz.hu-ban minket is vonz, látjuk, hogy nagyon jók a metodikák. Inspiráló volt találkozni veletek a GSEA versenyen is.

Ezt örömmel hallom. Még miben segített nektek a verseny?

Leginkább abban, hogy az embereket hogyan kezeljük. Volt egy-két nagyon jó mentor, aki nagyon jól át tudta adni, hogy mire kell odafigyelni, hogyan lehet a csapatot jól kézben tartani és elérni azt, hogy jobban érezzék magukat, hiszen ezért vagyunk felelősek. Vagy hogy hogyan tudjuk facilitálni azt, ha valaki bejön egy adott feladatra és közben kiderül hogy teljesen másban vannak zseniálisan jó képességei. Már a sokadik kollégával fordult ez elő. 

A kulturális különbségeket is nagyon érdekes volt látni. Más országokban gyakorlatilag elvárás a fiataloktól, hogy vállalkozzanak. Egy kanadai versenyzőnek alap, hogy vállalkozó lesz, azt tartja a legmenőbb dolognak a világon, hogy munkahelyet teremthet, emberekért felelősséget vállalhat. Keleten teljesen más a helyzet – mi az egyedül a világ ellen szemléletben nőttünk fel. Így azért biztosan nehezebb, de egyértelműen megéri.

Ha többet szeretnél tudni a bedrock.farmról, megismernéd terményeiket vagy felvennéd velük a kapcsolatot, irány a weboldaluk és kövesd őket az Instagramon!

Hozzászólások

hozzászólás