Két atléta közös álma egy olyan eszköz megalkotása, amely támogatja a sportolókat abban, hogy adminisztratív erőfeszítések helyett maximálisan a teljesítményükre koncentrálhassanak. Érezhető a párhuzam a Számlázz.hu-val, ugye? Walter Gergővel, az Athletic Vision egyik alapítójával beszélgettünk vízióról, motivációról, és a sportegyesületek digitalizációjáról.

Még csak most diplomáztál, de máris egy nagyon ígéretes vállalkozás társalapítója vagy. Honnan indultatok, mi hívta életre a céget?

Alapítótársammal, Kiszely Milánnal általános iskolás korunk óta ismerjük egymást, a triatlon hozott össze minket. Egyszer legyőzött 2000 méteres síkfutásban, ami még senkinek sem sikerült előtte. Megkérdeztem, mit sportol, és miután megtudtam, hogy triatlonozik, azt válaszoltam, “most már én is” (nevet). Ez aztán másfél évtizedig kitartott, ahogyan a kötelékünk is, ami a gimnáziumot és az egyetemi éveket is átszőtte. 

Milán ötlete volt, hogy vállalkozzunk, de nem kellett sokáig győzködnie. 2-3 hónapba telt, mire bármit is kitaláltunk, volt az ötletek között okos virágcserép, okosszemüveg, meg egy csomó minden, amit sorban elvetettünk. 

Az Athletic Vision gondolata 2019-ben fogalmazódott meg. Milán ezúttal azzal állt elő, hogy csináljunk egy olyan rendszert, amivel a sportegyesületek működését digitalizáljuk. Én közgazdasági egyetemre jártam, ő frontend programozóként dolgozott nagyvállalatoknál, ezzel a háttérrel ez igazán testhezálló feladat.

Elég beszédes a nevetek. Mi a víziótok?

Igen, Athletic, hiszen atléták vagyunk, Vision, mert vizionalista fiatalok vagyunk. Az a víziónk, hogy megreformáljuk a sportot. A fő célunk, hogy biztosítsuk a sportegyesületek számára azokat az előnyöket, amelyeket a nagyvállalatoknak az ERP rendszerek kínálnak. Az Athletic Vision azonban ennél sokkal több lesz az 5-10 éves tervünk szerint.

Miben hasonlít egy sportegyesület egy nagyvállalatra?

A vállalatok divizionálisan működnek, hasonlóan az egyesületekhez. Ha belegondolunk, a Fradiban, az UTE-ban vagy a többi óriási, több szakosztályos szervezetben van foci, torna, vívás, úszás, bírkózás és még megannyi sportág. A sportolók az alkalmazottak, akik azt csinálják, amit mondanak nekik. Az ő vezetőik az edzők, majd következnek a szakosztályvezetők, az adott sportág vezetője, és van egy CEO legfelül. Ez gyakorlatilag egy nagyvállalat.

Egy ekkora szervezetben megszűnik sokszor a kommunikáció. Nem tudnak egymásról a különböző szintek, de sportoló-edző, sportoló-szülő vagy edző-szülő viszonylatban is vannak kommunikációs hiányosságok. Mi erre nyújtunk megoldást. A szoftverünk automatizáltan leképezi az egyesület mindennapi működését.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az Athletic Visiont a tapasztalatunk hívta életre, tudtuk, hogy mi hiányzik a mi sportkarrierünkből: a rendszer, a kommunikáció, az átláthatóság, a konzekvencia. Nyilván nem tudunk senkit megtanítani arra, hogy hogyan tanítson meg valakit úszni, vagy hogyan vezessen egy egyesületet. Arra viszont képesek vagyunk, hogy kontroll alatt átlátható egyesületi működést teremtsünk.

Célunk, hogy az egyesületeknek egyetlen centralizált központi rendszerük legyen, ahol kommunikálhatnak, dokumentálhatnak, sportolókat tarthatnak nyilván, pénzügyeket kezelhetnek, egészségügyi adatokat vihetnek fel, edzés- vagy pénzügyi tervet állíthatnak fel, számlázhatnak. Nem a spanyolviaszt találtuk fel, hanem egy működő rendszert csináltunk meg digitálisan, egyszerűbben, hatékonyabban, gyorsabban.

Az Athletic Vision egy webalapú alkalmazás, tehát nem kell telepíteni, hanem bárhol, bármikor böngészőből, akár telefonról is elérhető. Így működik a Számlázz.hu is, de a jövő ERP rendszerei is erre fognak átállni.

Mennyire van nehéz dolgotok?

A sport területe elég bürokratikus és bizonyos értelemben ellentmondásos is. A digitalizáció egyrészt borzasztóan elterjedt, másrészt szinte egyáltalán nem az. High-tech étrendeket írunk, rengeteg speciális mérőeszközünk van, de még mindig Excel-táblába, Word-dokumentumba, vagy sokszor papíralapon, jegyzetfüzetekben, jelenléti íveken vezetjük a lényeget. A generációváltást kell meglovagolnunk, hiszen az egyesületek vezetői, edzői egyre fiatalabbak, akik igénylik a digitalizáció adta lehetőségeket. 

Vannak ugyan versenytársaink, Magyarországon kettő, és külföldön is működnek hasonló rendszerek, mégsem konszolidált a piac. Amíg  ERP rendszerből van 600-700 vagy még több, sportmenedzsment szoftverből jó, ha van 30. Ugyanakkor egy olyan óriási, több millió dolláros piacról beszélünk, ami a technológia terén is exponenciálisan növekszik. Szerintem nagyon jókor léptünk be, talán egy kicsit későn is. 

A Netflix, a Spotify sok évvel ezelőtt indultak, aztán tökéletesítették a rendszert, a pandémia alatt pedig még nagyobbat robbantak. Ha két évvel hamarabb indultunk volna, ez az időszak nekünk aranybánya lehetett volna.

Miben tudott volna ez megnyilvánulni? 

Mind pénzügyileg, mind a felhasználók számában. Rengeteg sportoló küzdött azzal, hogy nem tud edzeni, vagy csak teljesen másképp. Kapás Bogi (Kapás Boglárka, olimpiai bronzérmes úszó) otthon, a 3×3 méteres medencéjében egy gumikötéllel kikötve úszott. Virth Balázs (úszóedző, mesteredző) ezt tökéletesen követhette volna az Athletic Visionnel. Az egyesületeknek (főleg a nagyobbaknak szponzorációs háttérrel) pedig ez lehetett volna az az időszak, amikor büntetlenül integrálódhatnak a rendszerbe, hiszen nem volt folyamatos edzésmunka, volt idejük a fejlesztésekkel, az egyesületek rendbe rakásával foglalkozni. Ezért sajnálom, hogy nem jött két évvel ezelőtt ez az ötlet, bár nyilván nekünk is meg kellett érnünk a vízióhoz.

Ugyanakkor a pandémia nekem nagyon sokat adott, a magánéletem, a tanulmányaim és a vállalkozás szempontjából is. Ehhez valószínűleg az is kellett, hogy nem problémát látok, hanem lehetőséget, nem nehézséget, hanem megoldást.

Ez nagyon inspiráló. Mit hozott az Athletic Visionnek az elmúlt időszak?

Én szerelmes vagyok ebbe a projektbe. Borzasztó büszkeség számomra, hogy ösztöndíjat alapítottunk a GTK-nak (Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar), ahol most végeztem decemberben. Ebben a szemeszterben két fiatal hallgatónak, aki nem került be az államilag finanszírozott képzésre, fogjuk a tanulmányait támogatni anyagilag és szakmailag. Ez a társadalmi szerepvállalás egy hatalmas mérföldkő a számunkra.

Nemcsak egy szoftvercég szeretnénk lenni, hanem a sportélet meghatározó brandje, ahol digitális eszközökkel segítjük az embereket, és nagy figyelmet fordítunk arra, hogy segítsünk ezeket megérteni. Ennek egyik első lépéseként indítottuk el podcast-sorozatunkat, ahol sportszakemberekkel beszélgetünk sportéletről, sportsérülésekről, mentális higiéniáról, majd később IT-ról. Bízunk benne, hogy ezzel az idősebb generáció digitális technológiához való hozzáállását is pozitív irányba tudjuk billenteni. 

Hol tart ez a folyamat? Elindult az attitűdváltozás?

Nem nagyon. Azt gondolom, hogy több millió ember, főleg az idősebbek gondolkodása nem tud magától megváltozni. Vannak innovátorok, de a legtöbben megrekednek a Facebooknál, ahol kommenthuszárkodnak, emojikat használnak. Anyukám mondta valamelyik nap, hogy “valaki röhögős fejezett” – az ő generációja most tart ott, ahol mi 5 évvel ezelőtt. Míg a mi korosztályunk több vállalatnál is kipróbálja magát, keresi a lehetőségeket, szakmai kihívásokat, az idősebbek képesek akár nyugdíjig egy helyen “húzni az igát”. A mentális modell csak lassan, komoly munkával változtatható meg.

Mit tudtok tenni, hogy előmozdítsátok ezt?

Előadásokat, webináriumokat tartunk, ahol edukálunk. Az értékesítési folyamatban pedig nem a szoftver bemutatására helyezzük a hangsúlyt, hanem a másik fél problémáira összpontosítunk, és a számára kifejezetten hasznos funkciókat ismertetjük. Vagyis az igény felmérése után igyekszünk az érdeklődést felkelteni, ami az IT piacon nem egy elterjedt metódus. Viszont aki megérti, hogy miért lesz neki jó, nagyobb lesz a motivációja elkezdeni használni a programot.

Hogy álltok most? Hány felhasználótok van?

Jelenleg 16 egyesülettel működünk együtt. Ügyfelek számában nem haladtunk nagyon előre, a pandémia időszakát arra használtuk, hogy reformáljuk a rendszert az igények alapján. Átálltunk egy másik programozási nyelvre, és sok háttérfolyamatot végeztünk el, például jogi területen, ahol stabil lábakon kell állnunk, hiszen emberek adatait tároljuk.

Reklámfilmet forgattunk, megújítottuk a social media felületeinket. Most következik az igazán tudatos, konzekvens munka.

Kizárólag egyesületek felé nyittok vagy például személyi edzők irányába is?

Nagyon jó a kérdés! Igen, nyitni szeretnénk és benne is van az 5 éves tervünkben. A közösségimédia-aktivitás, a podcastok, az ösztöndíj mind kívül esik egy egyesületi vezető látókörén, de a sportolókhoz, edzőkhöz elérnek. 

Egy olyan felületet tervezünk biztosítani, ahova az emberek azért mennek, mert egy nagyobb célt szeretnének elérni a sportban, például egy Ironman versenyre felkészülni, de a saját maguk által kitapasztalt edzési formák már kevésnek bizonyulnak, egyesülethez viszont nem szeretnének tartozni. Vagyis hobbisportolóknak biztosítunk profi felkészülési lehetőséget nem egyesületi környezetben.

Az Athletic Vision B2C terméke egy olyan közösségi felület lesz, ahol fel tud készülni versenyre, akár heti szintű konzultációval, étrenddel, és fejleszteni tudja magát. Profi segítséget kaphat neves, velünk leszerződött edzőktől bárki, például egy elismert szaktekintély által készített edzéstervvel készülhet fel egy hosszútávúszásra.

Esetleg van az 5 éves tervben más publikus részlet is?

Fejlesztjük a fő szoftvert mind funkcionalitásában, mind minőségében. Emellett saját táplálékkiegészítő-márkát hozunk létre, ami nem olyan nagy dolog, de sales és marketing szempontból fontos. És egy mérőeszközt is fejlesztünk, amellyel olyan sportterületeken fogunk teljesítményt mérni, ahol eddig nem volt lehetséges. Például senki sem tudja a mai napig a profi vívásban, hogy egy adott vívó magas pulzusszámon vagy alacsony pulzusszámon teljesít-e jól, hogy felspannolva vagy nagyon nyugodt állapotban tud-e pontosabban szúrni, vagy hogy rockot vagy Mozartot érdemes-e hallgatnia mérkőzés előtt.

Szeretnénk minél több neves szakemberekkel együtt dolgozni, akik hasznos tanácsokkal látják el az egyesületeket és a sportolókat, hogy még tovább tudják növelni a hatékonyságot, hiszen végső soron az a célunk.

Ezek nagyon nagy tervek! Nem lepődnék meg, ha még valami lenne a tarsolyodban…

Nevetni fogsz, de van! Egy átlag beszélgetésből vállalkozást tudunk csinálni. Nagyon érdekel nagyon sok minden, sokszor az a hátrányom is, hogy annyi mindenben látom meg a potenciált, hogy nincs időm végigvinni egy-egy projektet. Most az Athletic Visionre fókuszálunk, de pár hónappal ezelőtt elkezdtük egy másik applikáció IT fejlesztését is. Ott is digitalizálunk egy folyamatot, de az még nem olyan nagy volumenű, és sokkal egyszerűbb. Bár, ez nem is tartozik a beszélgetésünkhöz.

Akkor erről majd jövőre beszélgetünk! 🙂

Hát igen! 🙂 Annyit elárulok, hogy digitalizáljuk a ruhatárak működését egy szoftver segítségével. Nem kell többé sorban állnod, bilétát használnod, készpénzzel fizetned, apróval macerálnod, nem adják ki többé másnak a kabátodat.

Izgalmasan hangzik. Már működik is?

Igen, itt van a telefonomon az alkalmazásnak az ikonja, de még nem éles a rendszer. Most még béta verzióban tesztelünk, készül a weboldalunk, hirdetéseink.

Nincs új a nap alatt, nem kitaláltunk valami teljesen újat, hanem valami olyat hozunk létre, ami sokkal jobb, mint ami eddig volt. Tehát abban hiszek, hogy a régi dolgokat ötvözni kell az új technológiákkal. Az oktatási rendszer sem alapjaiban rossz, hanem egyszerűen túlhaladt rajta a gondolkodás és a technológia. Nem elítélni és eltörölni kell a régit, hanem úgy reformálni, hogy hatékonyabban és előnyösebben segítse a mindennapi életünket. Ezt kell, hogy észben tartsa az új generáció.

Ezzel nagyon fontosat mondtál! Üzensz még valamit a fiataloknak?

Mindenkinek azt szoktam mondani, hogy nem az egyetemi oktatás a rossz, hanem te fogod fel rosszul. Ha azért mész oda, hogy papírt szerezz, a felét teljesítetted a feladatodnak. Az egyetem arról szól, hogy fejlődjön a személyiséged és új embereket ismerj meg. Az biztos, hogy a vállalkozásban egy év alatt többet tanultam szakmailag, mint az egyetemen, de nem adott ez az egy év annyi kapcsolatot, mint amennyit az egyetem adott, a csapat nagy részét is ott ismertem meg. És nem lehettem volna ott azon a versenyen sem, ami apropóján most beszélgetünk, ha az egyetem alatt nem kezdünk el vállalkozni.

A verseny mit hozott az életetekbe?

Nagy meglepődést. Borzasztóan boldog voltam, hogy előadhattuk az ötletünket. Csalódott voltam kicsit, hogy nem mi jutottunk tovább, másrészt rengeteg motivációt adott. A verseny magabiztossá tett, hogy jó úton haladunk és jó az, amit csinálunk. Az is óriási megtiszteltetés, hogy ti készítetek velünk interjút, köszönjük a lehetőséget!

Ha szeretnél többet tudni az Athletic Vision-ről,

Hozzászólások

hozzászólás