Azért volt csodálatos élmény a veletek való találkozás, mert épp 10% “innováció” volt benne: nagyrészt közösek a kihívások, de pont egy csipetnyi újdonságot, és vele hatalmas adag inspirációt kaptunk a beszélgetésből.

Palya Bea mesélt az innovációnak erről a meghatározásáról: 90%-ban add, amit szeretnek és megszoktak tőled, a többit töltsd fel újdonsággal. Siker-recepteket vártunk a meghívottaktól, Beától aztán több szakácskönyvre valót is kaptunk: ő például már tud megállni töltekezni, vagy megállni az ötlet felbukkanása után “dunsztolni” egy kicsit a kibontása előtt, vagy megállni egy pillanatra, mert a kislánya épp mutat neki valamit…

Lombos Márton is ismeri az inspiráció forrását: volt 3 nehéz éve a pályája elején, de ahogy akkor, elutazni (kilépni a mindennapokból, kiemelkedni kicsit és kikapcsolni a mobilt) azóta is képes. Megtanult közben idegen ajtókon bekopogtatni is, ha épp arra volt szükség, és akár segítséget kérni, ha kell.

Weiler Péter is sok bekopogtatással indította a művészi-vállalkozói életét, a “Vasarely-s gyerekkor” után egész kevéssel: elmesélte első kiállításának szponzor-keresési folyamatát, és persze dőltünk a nevetéstől, de a kulissza mögé is bepillanthattunk, ahol egy ismeretlen 17 éves fiúból végül elismert, rendszeresen sikerrel kiállító festőművész “bújik elő”.

Érdekes, Panyi Zsuzsi pályája sem volt éppen nyílegyenes, mint egy vonalzó. Talán véletlen lenne a sok egyezés…? Az volt a benyomásunk, hogy ezek a kurflik szinte törvényszerűségek! Építészként indult, de az üvegékszerek készítése és profi értékesítése egy nagy család menedzselése közben is tökéletesen fenntartható folyamat. Kedvenc pillanata? Amikor kinyitja a kemence ajtaját, és feltárulnak benne a “frissen kisült” üvegékszerek. Lombos Márton azt tartja a zenész-lét csúcsélményének, amikor koncerten vagy próbán a szám elején beszámol a jazz-dobos, egy-két-há-négy, Palya Bea azt, ahogy felcsendül a dal, ahogy épp akkor megszólal, és rezeg. Weiler Péter a másnap reggelt várja: amikor újra ránéz az éjjel készült alkotásra.

Kérdeztetek a vendégektől ti is! Hogyan jutok el onnan, hogy mondjuk táncművészként egyszerre kell menedzselnem a próbáimat, a színpadi látványt, a felkészülésemet, a kondíciómat, és persze közben magánéletem is van, addig a pillanatig, amikor egy menedzserre bízhatom a folyamatok egy részét? Palya Bea erre is nagyon konkrét lépésről-lépésre iránymutatást adott: ő maga végigjárta az utat, kitanult minden apró részletet, amiből már a teljes “üzletmenet” működését le tudta írni fehéren-feketén, erre pedig már volt kit meginvitálni. Hogyan választott? Ahogyan párt választunk magunknak – erre épp nincs recept, csak a bizalom. És persze az, hogy nem hagyom abba, csak csinálom tovább, fejlesztem magam, és nyitott maradok.

Négy teljesen különböző karakterű alkotót hívtunk meg – Panyi Zsuzsit tudatos és határozott ékszertervezőként ismertük meg, Weiler Pétert halkszavúan humoros festőművészként, Palya Beát bölcs és elbűvölően lendületes énekes-dalszerzőként, Lombos Mártont csillogú szemű élet- és zeneművészként – és egy ritmusra bólogattak mind, bármelyikük is mondta ki: hinned kell magadban, és folytatni, amit alkotóként elkezdtél, mert a valódi érték, ami téged és a világot is építi, ott van benned: hozd elő és mutasd meg, sose állj meg félúton…

A színfalak mögött a végén azon nevettünk, hogy ezt bizony így együtt folytatniuk kell, olyan szuperjól rezonáltak egymásra Lugosi Viki értő kérdései nyomán. És tőletek is hasonló visszajelzéseket kaptunk! 🙂

“Ott voltam a múltheti Műhelyen. Szeretném elmondani, hogy fantasztikus volt! Köszönöm az élményt, a tapasztalatot!”

“Mind a négyüktől tanultam valamit, mind a négyen mondtak valamit, ami aktuális.”

“Szeretnék köszönetet mondani Nektek a csütörtöki “Számlázz.hu Műhely” programért, tökéletes volt a helyszínválasztás, a program, a meghívottak “összeállítása”, a catering, öröm volt ott lenni, beszélgetni, új irányvonalakat ismerkedni. Túlzás nélkül mondom, ilyen klassz programon ritkán voltam Magyarországon.”

“Köszönjük, hogy részesei lehettünk a tegnap délutáni Műhely előadásnak, fantasztikus volt :)”

“Jó volt arról hallani, hogy a művész és a nem-művész lét között hogyan lehet lavírozni, milyen az, mikor le kell menni a színpadról a valóságba, és ezzel hogyan lehet élni – izgi volt nagyon.”

“Ebből az egészből az jön le, hogy nektek van egy olyan szemléletetek, ami túlmutat azon, hogy nekünk számlákat kell kiállítanunk, valami többet tudtok ezen keresztül nyújtani és ez a négy ismert művész ezt támasztotta alá.“

Pont ezt szerettük volna adni nektek ezzel a rendezvénnyel, örülünk, hogy velünk voltatok, köszönjük szépen!


Köszönjük szépen a beszélgetés gyönyörű “hátterét”

a Próféta Galéria “Alapítók” c. kortárs festészeti kiállításának!

Szeretnél te is innovatív vállalkozó-művész lenni?
Regisztrálj akár ingyen, akár most azonnal!

Regisztrálok

Hozzászólások

hozzászólás