Ha azt gondolod, hogy a profit és a fenntartható működés nem összeegyeztethető, gondolj csak magára az emberi természetre: evolúciósan kábé arra vagyunk programozva, hogy fenntarthatatlanul éljünk! Ősember-korunkban területeket kellett hódítanunk és benépesítenünk, háborúkat kellett nyernünk, soha nem takarítani magunk után műanyagot… Ilyen genetikai örökséggel van egyáltalán esélyünk a gazdaságot fenntarthatóvá tenni? Kemény kérdéssel indította Végvári Imre (TEDx Danubia) a harmadik Számlázz.hu Műhelyt, de a beszélgetés során felcsillant néhány reménysugár.

További vendégeink Antal Alexa (WWF), Molnár Attila Dávid (természetfilm.hu), és Michaletzky Bálint (GreenGo) voltak – íme a legfontosabb gondolatok tőlük, és a beszélgetésbe bekapcsolódó közönségtől!

“A szellem felülkerekedik”

Molnár Attila Dávid filmműhely-alapítóként, rendezőként már a természetfilmezést is fenntarthatóvá igyekszik tenni, iparágának módszereit kreatívan újrafogalmazva: például nem utazik oda riportot készíteni, ahol helyi erők igénybevételével is forgathat, hogy időt, költséget, üzemanyagot kíméljen. Optimista, ezért úgy látja, hogy “a génjeinkben kódolt utasításokat felülírhatjuk a szellem által felhalmozott tudással”.
Az ám, de a szellem termékeként legelőször is a technológiai fejlődés indult világhódító útjára, és csak azt követően – egy picit lemaradva – a környezetvédelem. Épp ebből a lemaradásból fakadnak most a problémáink!

“Kényelmes és olcsó, aztán fenntartható”

Technológiai újításokon alapuló vállalkozás vezetőjeként Michaletzky Bálinttól nem vártuk volna, hogy épp a technológiát tegye felelőssé: ”A technológia lehetővé tette, hogy olyan mértékben kizsákmányoljuk a környezetünket, ami már fenntarthatatlan.”
Viszont úgy látja, hogy sok nyugati nagyvállalat igenis már a fenntarthatóságra optimalizál: versenyelőnyt jelent, és profitot növel, még ha a magyar leányvállalatokhoz egyelőre nem is gyűrűzött le a gyakorlat. Ennek szerinte a magyar fogyasztó az oka, aki még máshogy priorizál.
A csapda-helyzet abból adódik, hogy ha egy cég úgy dönt, hogy fenntarthatóan működik, és ezzel versenyhátrányba kerül, akkor végső soron ő maga nem marad fenntartható. Aki korlátozza magát, az csődbe megy. Az e-carsharing hazai ötletgazdája szerint erre az a megoldás, ha “a fenntartható szót átalakítjuk számokká”, azaz büntetni kellene azokat a cégeket, melyek nem működnek fenntarthatóan.

“Fenntartható működéssel versenyelőny”

Antal Alexa szintén hisz a szellem erejében a gének felett, azaz a gondolkodó vállalkozói rétegben. Nagyon logikusan és egyszerűen kifejtette: “Ha csak 15 évre előre akarok gondolkodni gazdaságilag, már akkor is előtérbe kell helyezni a fenntarthatóságot. Ha magunkat meg akarjuk menteni, akkor a környezetet is meg kell menteni.”
Persze neki sincs lépésről-lépésre receptje, pont azért, mert senki nem látja pontosan, a gazdasági szereplőkön, a fogyasztókon, vagy esetleg a szabályozáson van-e nagyobb felelősség: “Nagyon sok szereplős ez a kérdés, a túlfogyasztás és a fogyasztói magatartás egy elem, amin változtatni kell. Emellett a termelést is fenntarthatóvá kell tenni, és az állami szabályozásoknak is ehhez kell igazodni. Magyarország még nagyon gyerekcipőben jár, de talán egy kkv-nak még van esélye, hogy fenntartható működéssel versenyelőnyhöz jusson.”

Szerencsére a téma és a közönség gyönyörűen egymásra talált ezen a Műhelyen: a hallgatóság hihetetlen fontos szempontokat emelt be. Elhangzott például, hogy mennyire fontos a kommunikáció ereje, és az, hogy a fenntartható gondolkodású cégek láthatóvá is tegyék gyakorlataikat. Ne a szabályozásokra várjunk, hanem alulról szerveződő módon egymást támogassuk, akár kedvezményekhez is juttassuk egymást. Elképzelhető lenne egy fenntartható hálózat?

“Jó, ha fenntartható, de legyen olcsó is”

Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági célokat nem választhatjuk külön a fenntarthatóságtól. Viszont “mik lennének a gyakorlati tippek azoknak, akik fenntarthatóvá tennék a vállalkozásukat?” – kérdezte a beszélgetés vezetője.

Molnár Attila Dávid – aki egyébként a PET-Kupa ötletgazdája és szervezője is, és üzeni, hogy már lehet jelentkezni az idei túrára! 🙂 – azt felelte, hogy az első pici lépés mindenképp a hulladékmenedzsment. Antal Alexa egy kutatás eredményét idézte, mely szerint a lakosság 16%-a tartja fontosnak a fenntarthatóságot, egyértelműen érdekli őket; rájuk érdemes alapozni, mert fizetőképes, markáns keresletet képviselnek. Ha ők a fenntartható termékeket, szolgáltatásokat preferálják, az gazdasági szinten is hatással van.

Michaletzky Bálint elmondta, hogy a GreenGo alapításakor a kényelmes és olcsó üzenet sokkal inkább átment, mint a “zöld” üzenet – tehát jó, ha fenntartható, de legyen olcsó is – viszont nem ez az egyetlen élő példa. A közönség soraiból a Greenpromo.hu vezetője, Kracsó Alexandra osztotta meg tapasztalatát: “Nagyjából nyolc éve volt a váltás a cégben, azóta csak és kizárólag “green” ajándéktárgyakat forgalmazunk. A kis-középvállalati szektor nyitott erre leginkább, és valószínűleg azért, mert emberek vannak mögötte, a döntéshozó közelebb van a tulajdonoshoz, így ha magáénak érzi, választhatja ezt. Az érték képviselete pedig visszaköszön, és pozitív fogadtatásra talál a vevők körében.”

Hasonló a tapasztalatod? Vagy épp ellenkező?

Oszd meg velünk kommentben, hogy mit teszel a környezetért, a fenntartható működésért,
láttál-e követendő példát a munkád során!

Tennél egy lépést a fenntarthatóság felé,
és kioptimalizálnád a papír alapú számlázást a cégedből?
Regisztrálj magadnak számlakibocsátó fiókot most rögtön!

Regisztrálok

Hozzászólások

hozzászólás